Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Wass Albert - Ősz

Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiuk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét,

valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat,

valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele...
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.

 

Wass Albert: Tavasz-várás

Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
ugye testvér, megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...

 

 Wass Albert - Nyár

Az alkonyat szellőuszálya lebben,
A nyárfa lombja halkan megremeg,
Zöldpázsitos, árnyékrejtő ligetben
Már nyári dalt zúgnak a csermelyek.

Akácvirágtól illatos az utca,
S a réteken virágtenger fogad,
Virágporát az alkonyatra fújta
A zöldbe-omló fenyves boltozat.

A rét felett, szelíd lejtésű lankán
Búzavirág és vadpipacs terem,
Tücsök nevet a fürjek pity-palattyán,
Sötét színű szomszéd vetéseken.

Az erdő felett magasan sas kereng,
Harkály kopog egy erdőszéli fán,
A mogorva tölgy némán el-elmereng
Egy mélybe-omló vadpatak szaván.

Nagymessziről harangot hord a szellő,
A tó felett zöld pára-árny lebeg,
A horizont halványlilába tetsző
S rózsákat szórnak rá a fellegek.

Mily szép a nyár hűs-illatos varázsa
Haragoszöld lombsátorok alatt,
Mikor az erdőn fákra és virágra
Halkan leszáll a rózsás alkonyat.