Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..."

 

"Ne állj meg sírva nyughelyem előtt, ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok. A halkan fúvó szellőben találsz meg, és a hóban, mely gyémántként ragyog. Vagyok a napfény érett búzatáblán őszi eső,mely gyengéden alászáll. Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,hogy madárraj száll arra szárny suhogva, ha szíved csendes éjben engem érez, én sugárzom rád, CSILLAGKÉNT RAGYOGVA. Ne állj hát sírva nyughelyem előtt, emlékezz rám, és a halál nem vesz rajtam erőt!"

 

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

Mohamed Ali

 

"Öljetek meg! Mert elveszett minden! Trianon! Átkozott hely vagy, mint e csonka hon! Szétszakítottátok, megaláztátok, de lelke él, s szíve dobog, s csonkán is tőle mindenki fél! A nemzet szívébe egy kés hatolt addig ameddig ért, s a faragott képű székely ajkáról kiszállt a szó: MIÉRT? Még egyszer visszanézett, utoljára rátekintett a bércekre. Dús pedert bajszáról legurult a könnye az ezeréves ősi földre. Hazánkkal együtt összetört szíve, imája eképp szólt a mennybe: Uram segíts! Ne hagy el minket! Ne hagyd el árva magyar néped! Hát nem is küzdhetünk? Szóval ez lett hát a végső, kegyetlen ítéletünk… Hazám, a véremet, a véremet adtam érted, de látom hiába minden már. ITT, ehelyt hol apáim vére folyt, húzódik a gyász, az új határ! Élhetünk-e hát könnyek közepette, végül mindent elfeledve, Midőn az ellenség boldog rajtunk nevetve? NEM…! NEM, NEM SOHA! Soha, de Soha!

Mert megalázva népünket boldognak nem láthatom, s ameddig az ÚR éltet, én ezt el nem fogadhatom!"

Fazekas Zoltán

(16 éves, marosvásárhelyi születésű tanuló)